2012. március 26., hétfő

12. hét: Szűcs mama horgolt terítői

Biztos vagyok benne, hogy fentről figyelnek ránk. Mosolyognak, ha boldogok vagyunk, és észrevehetetlenül simogatnak meg, ha épp szomorkodunk.
Anyukám anyukája, nekünk egyszerűen csak "Szűcs mama" (hogy a két mamát és papát el tudjuk különíteni, a vezetékneveket használtuk), már 15 éve nincs velünk. Sokszor eszembe jut, főleg, mikor anyára nézek, és őt látom, vagy amikor a saját dolgaimban fedezem fel őt.
Mama keresztneve Teréz volt. Szent Teréz egyébként a virágkertészek, virágárusuk védőszentje. Talán ezért is volt oly jellemző rá, hogy bármerre járt a világban és megtetszett neki egy virág, vagy bármilyen növény, egy aprócska hajtást tört belőle, amit aztán otthon elültetve, majd óriási szeretettel és türelemmel gondozva csodaszép növénnyé nevelt. Bármit ültetett, a hajtások mindig gyökeret fogtak. A virágok, növények szeretetét és pesztrálását biztos tőle örököltem.  És azt hiszem a kreatív énem legnagyobb részét is.
Mama kötött (már akkoriban otthon, saját kötőgéppel, rendelésre, nagyüzemben), horgolt, varrt. Nagyon ügyesen. A farsangi jelmezeink mindig hihetetlenül jól sikerültek. :) Amikor meghalt, egyetlen dologhoz ragaszkodtam csak, az általa horgolt, kicsike színes kockákból összeállított takaróhoz.
Aztán később anyu megmutatta mama apró, kerek horgolt terítőit, amik hozzá kerültek halála után. Nem különösebben érdekelt, bár már akkor is gyönyörűnek tartottam, csak épp nem a modern korral összeegyeztethetőnek. Jó, akkor még 20 éves sem voltam. De ahogy idősödöm, és egyre fontosabbá válik a múlt tisztelete, a családi kötelékek, az igazi értékek megőrzése és a generációk közti láthatatlan kapcsok erősítése, ezek a csipketerítők borzalmasan nagy értékké nőttek a szememben. Ezért döntöttem úgy, hogy méltó helyük lesz majd egyszer az én házamban. Így hát kiválasztottam hármat, elvittem és bekereteztettem őket: sötét, bársony hátteret választottam és egyszerű natúr keretet. A natúr kerettől kellően modern ahhoz, hogy bármilyen környezetben megállják a helyüket, így bátran és büszkén fogom egyszer a házam falára akasztani őket, és ha egyszer lesznek gyerekeim, akkor nekik még nagyobb büszkeséggel fogom mesélni, hogy ezeket a dédi horgolta. :)

A mesebeli takaró:

A csodaszép terítők új köntösbe bújva:


Ez a bejegyzés Szűcs mamának állít emléket, aki 15 éve húsvét környékén mosolygott ránk utoljára. Azóta csak Föntről teszi, és hiszem, hogy amikor ezek a sorokat íródtak, akkor is örült és mosolygott.

2012. március 18., vasárnap

11. hét: A gyöngyök gyógyító hatása

Mivel a héten még a teljes gyógyulás céljából itthon voltam, volt időm alkotni. Csütörtöktől már csak  erős orrfolyás és enyhe köhögés nehezítette a napjaimat, a többi tünet szerencsére teljesen elmúlt.
Készültek gyöngyékszerek, és egy nagyon kedves zoknilény. :) Szorgoskodtam kicsit az óriási kertünkben is, és anyával a lakást is kicsit húsvéti köntösbe öltöztettük.
És egyre ügyesebben bánok a korábban letöltött fotószerkesztő programmal , így már egészen klassz képeket tudok nektek mutatni. :)

Nos, amire nagyon büszke vagyok, az ez a kagylós, gyöngyházszínű szett. Hosszadalmas munka volt, de a végeredményt imádom. :) Részletesebb leírásért katt ide.




Már régebben meg szerettem volna fűzni ezt a szívecskés medált, de valahogy mindig elmaradt. Most újra ráakadtam a mintára internetes böngészésem során, és azonnal nekiálltam, és megfűztem. A medál mintáját itt megtaláljátok.

 És egy hófehér medál is készült:


A gyöngyözés megtette gyógyító hatását. Éreztem, ahogy fűzés közben töltődöm energiával, jobban esett, mint bármilyen más testet-lelket regeneráló terápia.

Végül pedig bemutatom legújabb, saját ötlet alapján készült zoknilényemet, Bodzát, a zsiráfot.
Az elkészítés menetét rögzítettem, itt olvashatjátok a részletes útmutatót a zsiráf megalkotásához.


A lakás két egyszerű díszéről is hoztam képet, mert olyan jó, hogy újra itt a tavasz . :)


A fenti képen a váza alatt sorakozó cserepekbe (melyeken nem látszik zöld növény) egy fülöp-szigeteki ismerősömtől kapott különféle egzotikus magokat ültettem el. A mangóra emlékszem, de hogy a másik három féle magocska micsoda, gőzöm sincs. Remélem kikelnek, és szépek lesznek.
Egyébként ezen a képen levágott, rügyező mandulafa ágakra aggattuk a tojásokat, vízbe állítottuk a faágakat, így elvileg néhány nap múlva ki fog virágozni. :)



Az utolsó képen pedig a klasszikus barkaágas-tojásos díszítő egység látható. :)
 Egyszerűen szép.

2012. március 12., hétfő

10 hét: Fekete-fehér szett

Az elmúlt hét sajnos nem az alkotás öröméről, hanem a betegség leküzdéséről szólt. Az egész család lebetegedett, szerda este pedig már én is éreztem, ahogy a betegség eluralkodik rajtam. Az, hogy még a gyöngyözés gondolatától is rosszul voltam mutatja, hogy milyen állapotban voltam. :(
Ma már jobban vagyok, de kb. 40 percnyi gyöngyözés után le kellett feküdnöm. Még gyenge vagyok, de legalább már érzem a javulást, és alig várom, hogy újra alkothassak.

Hétfőn befejeztem azt a szettet, amiről az előző bejegyzésem végén írtam. A kreatív tevékenységem sajnos ezzel be is fejeződött az elmúlt hetet illetően. Mivel azonban ezen a héten itthon leszek (és remélhetőleg egyre jobban), bízom benne, hogy a következő bejegyzésben több mindent is tudok majd mutatni nektek.




És majd' elfelejtettem: egy kicsit babráltam a blogomat a héten. Ha valaki többször ránézett volna netalántán, biztosra vehette, hogy nem vagyok teljesen százas, mert mindig máshogy nézett ki. Próbálkoztam, volt konkrét elképzelésem (aztán már a töredékével is megelégedtem volna), de akár hogy is próbáltam, nem sikerült úgy és olyan hátteret csinálni, mint amit szerettem volna. Így aztán a legegyszerűbb, legletisztultabb változatnál maradtam (egyelőre), ami a sablonokból készíthető, és végül is, nekem tetszik. :)

2012. március 5., hétfő

9. hét: Hófehér medál a sok hó után

Itt a tavasz, mert a tavasz nekem, történjen bármi, március elsejével kezdődik. A csillagászati tavaszra ugyan még egy picit várni kell, mégis igazán szép idővel köszöntött be 2012. harmadik hava: az összes hó is elolvadt, gyönyörködhetünk végre a hóvirágokban, csicseregnek hajnalban a madarak és végre elővehetem a vidám piros tavaszi kabátom a szekrényből. :)
Ez a medál egyszerre idézi fel bennem a gyönyörű téli havas tájat, amin megcsillan a nap, eszembe jutnak róla a tavasz egyik első hírnökének, a hóvirágnak az aprócska szirmai, ugyanakkor annyira légies és könnyű, hogy tavasszal és nyáron is szuperjó viselet.
A mintáért köszönet Vezsuzsinak, az összeszerelési ötletért és a színkombinációért pedig Katinak.
Készült még egy fekete-fehér színű szett is unokatesóm barátnőjének, de egyelőre csak 90%-osan van kész, megmutatni pedig majd csak akkor szeretném, ha már teljes elkészült, és ha már az új gazdáján tündököl, szóval majd a következő bejegyzésben. :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...